Anguish Sublime – Maelstrom Imperium
February 1, 2021 Peter AtkinsonAlbum Reviews
Spread the metal:
Reviewed: [February 2021]
Released [2020 Silent Watcher Records]
Rating [3.5/5]
Reviewer: Peter Atkinson
Serbia’s Anguish Sublime have been kicking around in one way, shape or form since 1998 and only now – at the height of a pandemic that has essentially pushed a worldwide pause button – have they released their first length. Oh well, so much for fortuitous timing.

Maelstrom Imperium comes four years after their last EP Thornwinged capped a comparatively productive stretch for the band, following the 2014 debut EP Unveiling The Origin and a cover-version single of Bathory’s “Under The Runes” to mark the 10-year anniversary of the death of mainman Quorthon. The “band” now consists primarily of founding members Aleksandar Crnobrnja (guitarist, composer) and Árpád Takács (vocalist, lyricist). But the pair have put together an ambitious effort in their long-time-in-coming first album.

Self-described as “atmospheric death metal,” Anguish Sublime recall the likes of Paradise Lost, My Dying Bride, Amorphis or Dark Tranquillity with their combination of doomy despair, death metal heft and occasional black metal shrill, Goth-style dark melodies and pomp, and epic sprawl. There is certainly no shortage of grandiosity here in the majestic flourishes of Crnobrnja’s guitar work, ample keyboards/orchestrations and dramatic arrangements. Pulling off this big sound live is going to require a small army of touring members, but sadly that’s probably not something these guys will have to worry about for a good while.

Thankfully, the pair seem to know where to draw the line between grandiosity and cheese, and the songs rarely feel overblown, even if they average about six minutes. The mournful jazzy section in “The Next Apocalypse” seems rather odd, but for the most part theatrically doesn’t get in the way or draw much undue attention here.

Though his vocals mostly consist of shades of grizzly-bear roar on Maelstrom, Takács offers some pretty effective mid-range cleans, notably on “Mesmerized In Asphyxiated Delight,” that could perhaps have been employed a bit more often. The anguished moans on “Under The Lunar Blaze” aren’t nearly as resonant, especially when contrasted by his full growl when the song takes a sudden sprint.

Overall, I’d say better late than never for Anguish Sublime here. And while not the most opportune window to finally drop a full album, its certainly a worthy effort – and a testament to the unending patience and undeniable passion of Crnobrnja and Takács. Hopefully, as people get wind of Maelstrom Imperium, that patience will be rewarded.

Battle Helm Rating 4/5

After a demo and a couple of EPs it is now time for Serbian melodic death metal troupe ANGUISH SUBLIME to deliver a full length. Not having heard a single note from this new release, or any other releases, making their acquaintance makes me a bit curious. Not that geography matter in this day and age of internet but it is still cool to hear a band from Serbia, just as it is cool to hear a band from Peru or Singapore. It seems everybody has their definition of what melodic death metal is. This to me sounds more like early My Dying Bride with a more death metal edge. If that too is the definition of melodic death metal then I am down with it. And I am not saying that as a bad thing. This one turned out to be really cool. I like what I hear. This whole mid tempo thing is quite intriguing. There is a grand and almost epic feel to the music. A really cool release that surprised me more than I ever thought it would.

Anders Ekdahl

Értékelés
Pont: 7.5 / 10
Külalak: Igényes
Hangzás: Steril

Őszintén gondolom, még ha nem is jó hallani, hogy a 20. század ellőtt minden puskaport. Remélhetőleg igaz ez a háborúkat illetően és remélhetőleg nagyot tévedek a művészetek tekintetében, legyen szó filmről, könyről, vagy esetünkben zenéről. Nem egyszerű újat mutatni, ezért az utóbbi 20 év a retrózás, feltámasztás, újraélés irányába terelődött el. Gyakran próbálnak zenekarok két már meglévő stílus összeolvasztásával, gondolván, hogy valami váratlan sül ki belőle, de ezek többségében vagy aránytalanul kétpólusú végeredményt szülnek, vagy valaki már rég megelőzte őket. Ettől függetlenül persze a minőségről lemondani nem szabad, de az újat várni, keresni már sokkal méretesebb kihívás, mint teszem azt az előző évszázad második felében. Ilyen helyzetben könnyű belefutni, főleg a metal területén igazi időkapszulákba, amikről gyakran meg is szoktunk emlékezni. Egy-egy évtizedig, vagy pár évig tartó tipikus hangzások lenyomatai ezek, amelyek meglehetős késéssel kerülne a közönség elé. Ennek gyakran vannak személyi, pénzügyi, esetleg művészi okai, de előfordul olyan is, hogy mindhárom eshetőség közre játszik. Nem tudom mi lehetett például a gond a szerb Anguish Sublime esetében, mivel a duóként indult projekt már 1998 óta létezik, de a bemutatkozásukra néhány kisebb próbálkozás után mostanáig kellett várni. Aleksandar Crnobrnja “Crni” és Takács Árpád mellé az egyértelműen magyar Ispán András is beszállt 2008-ban, hogy felpörgetve az eseményeket hat év alatt összehozzanak egy EP-t. Ennyi idő alatt rengeteg hatás zakatolhatott végig a formáción, aminek meg is lett a lenyomata novemberben megjelent Maelstrom Imperium című nagylemezükön, amit ismét duóban rögzítettek. A rengeteg időveszteség nem dicséretre méltó, de ahogy az elmúlt évtizedeket dalokba foglalták és az elemeket egybe gyúrták, az mindenképp.

A lemezen kissé visszafogott, ezredforduló környéki hangzás fogad, ami már maga egy időutazás, a zenekart bemutató oldalon pedig a melodikus death metal jelzővel találtam szemben magamat, ami természetesen csak részben fedi le a valóságot. A finom gitárhangok nem érvényesülnek igazán, a keményebb témák pedig tompán puffognak ahhoz képest, amekkora erő lehetne bennük. Az egyébként gyönyörű és sejtelmes borító alatt ugyanis nemcsak tipikus északi menetelést hallhatunk, hanem egy nagyon szép korképet. A 90-es évek második feléből ragadt itt egy adag My Dying Bride érzés dallamosabb lassulások képében (nem véletlenül dolgozták fel a zenekar Thy Raven Wings című dalát), de akadnak húzósabb groove, thrash, gótikus rock és hagyományos heavy metal elemek is. Mindezek évek alatt csiszolódhattak össze, mert az egész lemez egységes képet mutat, mintha midezek soha nem álltak volna külön egymástól. A végeredményt egyértelműen atmoszférikus death metalnak tudnám titulálni, amiben fel-fel tűnik a doom is, de a jellemző középtempóból kiindulva ez nem olyan erőteljes.

Az anyagot leginkább a gitármunka minőségével tudnám jellemezni, mivel ez a legmegkapóbb. Innen-onnan ismerős dallamokkal is találkozhatunk, de az jutott eszembe az átlagosan 6 perc környékén mozgó dalok hallgatása közben, hogy egyszerűen ezeket a szerzeményeket lehetetlen nem szeretnie annak, aki az elmúlt évtizedeket a metal zene közelében töltötte. A Malestrom Imperium akár az elmúlt időszak zenei összegzése lehetne a death metal tekintetében, ahol megfér egymás mellett a húzós riff, a dallamos gitárjáték, a kézzel fogható, játékos basszus, valamint az időnként szárnyakat varázsoló billentyűk. Hallva a My Dying Bride feldolgozást mindössze egyetlen területen maradt hiányérzetem a már említett semleges hangzás mellett: ez pedig az ének. Nem a változatosságra panaszkodnék, mivel akad itt hörgés, kis károgás, suttogás, narráció… Inkább arra, hogy Árpád tiszta éneke számomra kicsit kevés. Sokkal több van a torkában, amit szívesen meghallgattam volna. Persze lehet, hogy nem jöttek a hozzá kapcsolható minőségű dallamok és ezért került a háttérbe. Ebben az esetben nem is akkora probléma. Ahol ez kevésbé érződött, az a Mesmerized In Asphyxiated Delight, Under The Lunar Blaze kettőse, amelyek a kedvenceim lettek a lemezről.

Minden esetre rég hallottam ennyire gördülékeny, egységében kellemes anyagot, ami a múltat hozza közelebb hozzánk. Egyaránt tudom ajánlani az anyagot a régmúlt In Flames fanatikusainak, a My Dying Bride kedvelőinek, de még egy Opeth hallgató is megtalálhatja benne a maga számításait annak ellenére, hogy újdonságot nagyítóval sem találhatnánk benne.

Dátum: 2020. december 31

Možda sam nekada prolazio i pored plakata i natpisa gde je pisalo Anguish Sublime ali nisam mogao da pročitam jer font je toliko bodljikav da oči krvare od samog pogleda, nisam ni znao da u nas postoji ovako dobar bend. Slušajući novi album sjajnog Novosadsko-Temerinskog benda Anguish Sublime udaraju me dve asocijacije. Prva je od Njegoša koja kaže da čaša žuči ište čašu meda. Zašto ova? Pa zato što ovaj album na neki čudno nostalgični metalski način opisuje svetlo tamne kontraste panuniverzuma na momente u ropcu nadolazeće smrti iz bezdana kosmosa a na momente potpuno žuto creveno jesenji romantično. Druga asocijacija je koren, jednostavno osećam da ovaj album i ovaj bend imaju duboke korene koji im daju stabilnost i potencijal za širenje.

Čudno je ovo, slušajući ovaj album spuštam ramena a podižem čelo, atmosfera je nešto što je najjače na ovom albumu, znate, kad vas neko pita zašto je Stalker dobar film ili zašto je Half Life dobra igrica, vi odgovorite, to je atmosfera, jedostavno atmosfera ovog albuma je neverovatno snažna i uzima vas pod svoje vrlo brzo. Produkcijski ovo ostvarenje je na visokom nivou, možda na momente ima mesta za male korekcije vokala ali u svakom slučaju ceo album je precizno i detaljno konstruisan. Sa ovog sjajnog albuma na kojem ima devet pesama izdvojio bih predivni melodični ep Anguish Sublime, takođe to su i odlične Under the Lunar Blaze i A Sigh for the Goblin Godess.

Anguish Sublime sa svojim melodično-agresivnim zvukon i novim sjajnim albumom Malestorm Imperium uvode nas u atmosferu beskonačne praznine vaseljene protkane niotkuda izazvanom nadom. Ovaj album je za prepuštanje i razmišljanje, ima punoću i skrivenu strukturu koju svakim sledećim slušanjem sve više otkrivate. Uživajte u zvuku ovog benda bodljikavog fonta i glasa a glatke gitare i duboke atmosfere.

Jozo Vrana

With over twenty years of existence and just a couple of releases in the meantime, Anguish Sublime is hardly your hardest working band. However, with just five years since their previous release, an EP called “Thornwinged”, the level reached on “Maelstrom Imperium” is absolutely stunning!

Simply put, this duo takes its time to always develop their sound and take it on the path they desire. Still, there is this ever present danger of overly complicating matters to a point where the final product becomes a meaningless abuse of musical instruments. Anguish Sublime, luckily, knows where to place the borderline. Speaking of compositional borderline here, of course, as the genre these Serbians tread upon is stretched to the maximum.

Looking for an easy way out of this review, I could use atmospheric death / doom metal as the closest reference. But, an album as layered as “Maelstrom Imperium” undoubtedly is cannot be simply put aside as just another one in the myriad of death / doom projects breathing the condensed air of the scene.

Let me draw attention to a couple of fragments here. First off, the jazzy eclipse of “The Next Apocalypse”. A mesmerizing addition to an overly aggressive tune, yet implemented to wind down naturally into the unexpected. Another captivating moment comes by in the finale of “Mesmerized in Asphyxiated Delight”. An acoustic piece, reminiscent of Pink Floyd, which closes the doom laden song.

Seemingly, neither of the two mentioned parts cannot fit into music Anguish Sublime offer. But they do, miraculously, proving that there are many more aspects in which the genre itself can progress further.

On another note, one of the key features of “Maelstrom Imperium” is the melodic line. More precisely, and again almost impossible to fit in, death metal side of the album goes more along the melodic side of the genre. Brutality is not neglected completely, but it does fall to second place, leaving the lead to a more atmospheric stream.

Speaking of brutality, within these more violent episodes (yes, these are episodes, rather than prevalent factors) one can even find a black metal input that further enriches the already brimming compositions.

Now, with all that has already been said, Anguish Sublime have masterfully implemented keyboards into the mix, too. These are also finely tuned and get their fair share of spotlight, even if the majority of emotional side of the release is crafted by the “regular” metal instruments. Still, among them is hardly a “leader” present. Even within the guitar solos that are almost omnipresent, there is quite enough of bass guitar and drum presence. All of which makes for an extremely dynamic album, with a flow not often thought through on similar releases.

Looking for flaws one would definitely need to be nit-picking. There are some your humble reviewer spotted. Some things I would prefer to be done a slightly different way. However, I have decided to shut up. Doesn’t even matter. This release is excellent, if you ask me. I’m just letting go. Letting this record spin. Letting Anguish Sublime take over.

Impressive!

Novosadski Anguish Sublime možda nisu bili preterano diskografski aktivni – pre debi albuma o kojem će ovde biti reči, svega jedan demo i dva EP-a su iza njih – ali ova trupa koja se sastoji od dvojice vukova Aleksandra Crnobrnje (gitara, kompozitor, producent) i Arpada Takača (vokal, tekstovi, ex-Tales of Dark…) vodi ovu priču čak od 1998. godine, što je apsolutno za svako poštovanje! Dvojicu članova sam u prethodnoj rečenici nazvao vukovima što bi moglo zazvučati posprdno, ali zaista mi to nije bila namera, jer se posle preslušavanja njihovog debi albuma Maelstrom Imperium može odmah reći da se radi o prekaljenim metalcima s višedecenijskim iskustvom po više aspekata.

Anguish Sublime

Za početak dokaza ove tvrdnje možemo pogledati stil kojim se Anguish Sublime bavi. Oni ga sami nazivaju atmospheric death metal, što je na prvu loptu zadovoljavajuća odrednica, ali pažljivim slušanjem može se uočiti da bend ne robuje nekim okvirima već se služi raznim oruđima, kao što su npr. doom, gothic, death, pa čak i black metal na momente da bi dobili željeni proizvod. Svi navedeni podžanrovi su nesumnjivo ušli u gene kreatora tokom devedesetih, jer se u melodijama prosto namiriše da su zadojeni na izvorima tih prelepih godina kad se masa bendova drznula da istražuje i pomera granice metala u dotad neviđenim pravcima. Konkretno, ja sam tokom slušanja osetio duhove starih Dark Tranquillity i In Flames albuma (naslovnica “Maelstrom Imperium” kao da je ispala sa The Jester Race), Sentenced oko Amok ere, grčke izdanke grandioznog death metala Septic Flesh, klavijaturne upadice u stilu Norveške 90-ih kao što su to radili Arcturus ili Dimmu Borgir… Shvatili ste otprilike, nadam se. Ovakav zvuk možda jeste viđen, ali ga je vreme pokrilo velom zaborava na današnjoj metal sceni, te je svojevrstan kuriorzitet da je ponovo postao svež. Zaista dah svežeg vazduha (bar što se mene tiče). Valja reći i da je za Maelstrom Imperium bend izabrao tri numere sa demo snimka Among the Raven Skies iz 2004. i ponovo ih snimio, a one su se sasvim lepo uklopile u celinu, bez ikakvog štrčanja.

OVAKAV ZVUK MOŽDA JESTE VIĐEN, ALI GA JE VREME POKRILO VELOM ZABORAVA NA DANAŠNJOJ METAL SCENI, TE JE SVOJEVRSTAN KURIORZITET DA JE PONOVO POSTAO SVEŽ

Pesme su zanimljive i pune raznih obrta, ne prate klasičnu strukturu što je meni kao slušaocu uvek zanimljivije u ovakvom stilu. Moram, nažalost, napomenuti i najkrupniji minus Maelstrom Imperiuma, a to je produkcija bubnja. Aleksandar je zadužen za zvučnu sliku celokupnog izdanja i poprilično je očigledno da je bubanj kucan što meni kvari ceo dojam. Na svu sreću, ostatak instumenata i vokali sasvim dobro zvuče te to izvlači celu priču na tom polju, a svakako kvalitet pesama će i učiniti da se to lakše svari. Čak i sam omot i logo benda, iako nisu baš najsrećnije izvedeni, svojom izvedbom daju Maelstrom Imperiumu auru nekog starog albuma koji nekim čudom nismo pre čuli a eto, sad smo ga otkrili i dojmi nam se itekako.

Sve u svemu, iako možda Anguish Sublime nije među prominentnijim imenima naše metal scene, Maelstrom Imperium je manifest njihove moći i mogućnosti da mnogo pruže u svom domenu. Izdanje je nabavljivo preko nemačke izdavačke kuće Silent Watcher u tiražu od 500 diskova.

¡La esencia de la vieja escuela se hace presente con el fascinante álbum de Anguish Sublime!
Mención honorifica para uno de los lanzamientos que nos ha dejado noviembre, no lo había incluido a la recopilación final, ya que quería escuchar y disfrutar de cada detalle de esta pieza que era una de las que más esperaba. El álbum fue lanzado a inicios de noviembre, pero inicialmente fue distribuido en formato físico y apenas hace unas horas la banda lo ha subido a su Bandcamp oficial y vaya que es una pieza que no puedo dejar desapercibido, ya que es una pieza memorable y agradable para los seguidores de la vieja escuela.
Como se los había presentado hace unas semanas, esta banda es originaria de Novi Sad, Serbia, ya cuenta con un amplio recorrido en el género, ya que sus inicios se remontan a 1998, surgen dentro de todo el esplendor del género y su propuesta se ha caracterizado por capturar esa esencia, aunque un poco más encaminada hacía el Atmospheric, muy al estilo de Garden of Shadows. Aunque en este trabajo, traen una propuesta donde las melodías relucen a la perfección, muy al estilo del ‘Sonido de Gotemburgo’.
Después de algunos años dentro del género y de haber publicado 2 Ep’s por fin podemos escuchar su primera producción de larga duración titulada “Maelstrom Imperium”, la cual fue lanzada través del sello alemán Silent Watcher Records. Y vaya que es una pieza que te capturara entre 9 tracks sublimes, creando una pieza sólida que te hará recordar con mucha nostalgia la vieja esencia del Melodic Death. En total, son 50 minutos para disfruta de un álbum variado en velocidades, pero en general mantienen una velocidad constante, donde destacan una fascinante carga de melodías, con algunas atmósferas que capturan los sonidos del universo, que además este elemento es parte fundamental en el trabajo lírico del álbum. Vaya que he disfrutado de cada track, ya que al ir avanzando, la banda aumenta un nivel más en ejecución, demostrando mucho virtuosismo en su estructura musical guiada por la esencia de la vieja escuela, muy al estilo sueco, claro la banda crea una esencia propia que sin duda será del agrado de los seguidores de la vieja guardia del género.

Tracklist:
1. Maelstrom Imperium
2. Anguish Sublime
3. Panthemonium
4. The Next Apocalypse
5. Mesmerized in Asphyxiated Delight
6. Under the Lunar Blaze
7. The Heretic Ascent
8. A Sigh for the Goblin Goddess
9. Somberdawn Helix

Canciones a destacar: “Mesmerized in Asphyxiated Delight”, “Somberdawn Helix” y “Under the Lunar Blaze”.
Ya pueden disfrutar de este excelente lanzamiento en el siguiente enlace:
Bandcamp: https://anguishsublime.bandcamp.com/album/malestrom-imperium
¡Espero que lo disfruten Melodic Death brothers! ¡No duden en seguir y compartir el trabajo de la banda si han disfrutado de esta pieza! ¡Próximamente disponible en más plataformas digitales!

Auch wenn die Serben Anguish Sublime einmal auf einem My Dying Bride-Tribute-Album vertreten waren, spielen sie Melodic Death Metal. Sie selbst nennen es aber Atmospheric Death Metal, so dass das spacige Artwork gut dazu passt. Die Band wurde schon 1998 gegründet, legt aber jetzt erst ihr erstes reguläres Album vor. Zuvor gab es lediglich ein Demo, zwei EPs und besagten Samplertrack. Auf dem Debüt sind neun neue Tracks enthalten. Von den alten EPs ist hier nichts noch einmal neu eingespielt worden. Ein verträumtes Intro leitet das Album ein, bevor ein grooviges, tonnenschweres Riff von tiefer gestimmten Gitarren und abgrundtiefer Growlgesang erklingen. Doublebass, seichte Keyboard-Teppiche im Hintergrund, eine gute Leadgitarre und variabler Gesang, der auch mal gesprochen oder geflüstert daherkommt, bestimmen das Geschehen. Ich fühle mich an Bands aus den Neunzigern, wie Amorphis, Sentenced, Paradise Lost oder auch Etherial Winds erinnert. Dabei klingen Anguish Sublime aber immer eigenständig und bleiben interessant. Aber vor allem schaffen sie es, dass alle Songs – trotz vieler verschiedener Einflüsse – immer homogen klingen und wie aus einem Guss kommen. Untermalt wird alles von einer guten, warmen Produktion. Selbst das hörbar gestriggerte Schlagzeug stört mich hier nicht. Ein kleiner Geheimtipp mit leichtem Exotenbonus!

Note: 8 von 10 Punkten
Autor: Daniel Müller

zurück zur Übersicht